2. fejezet

Sziasztok!
Ne haragudjatok a késésért, nagyon szerettem volna írni, és ilyenkor rendszerint csak azért sem jön az ihlet... Nem is lett túl hosszú rész, viszont nem akartam másik szemszöget belevinni, ezért remélem megbocsátotok!
A véleményeitekre most is számítok, jóra és rosszra egyaránt, úgyhogy írjatok nyugodtan! :)

Puszi,
S♥

Komplikációk

/Október 11. este/

- Jó lenne most beülni egy bárba, zenét hallgatni és iszogatni. - tűnődött el Christian.
- És mi akadályoz meg ebben? - firtatta Leslie csekély lelkesedéssel. Gondolatai ugyanis messze jártak, és egy barna hajú szépség körül csoportosultak.
- Nem mi, hanem Ki. Sarah már tűkön ül, hogy mégis hol a fenében vagyok. Persze amikor ő marad ki estéket, Isten tudja, kikkel, az nem probléma.
- De, az az igazi probléma. Egyszer igazán felvilágosíthatnád, hogy nem körülötte forog a világ. - fortyant fel a másik.
- Mennem kéne. - tűnődött el Christian. - El, el innen, el Sarah-tól, el ebből a világból! De hát szeretem!
- Ne legyél ilyen búskomor, haver! - veregette meg a vállát Leslie. - Gondolj a jó dolgokra!
- Ja, jó az ágyban. Meg jól is főz. Na meg egészen jól néz ki. És azok a szemek...
- Egész pozitív a lista, mit akarsz? - húzta le konyakja maradékát. - Menj haza és beszélj vele! Vagy döngesd meg, a békülős szexnél nincs jobb.
- Tapasztalat? - húzogatta szemöldökét amaz.
- Bár lenne. Henriette-tel sose lehet így megoldani. Meg egyáltalán, nem is kívánom.
- Az hogy lehet? - csodálkozott el Christian.
- Meguntam. Eleinte jó volt vele, mindig és mindenhogy. Aztán lehullt a rózsaszín szemüveg és kiderült, hogy őnagysága egy óriási hiszti-királynő. Most már ott tartok, hogy észre sem veszem, ha duzzog, elmegyek mellette a lakásban, meg ilyenek.
- Otthon se vagy! Legalább négy nőről tudok, akit az elmúlt hónapban szédítettél.
- Erről beszéltem én is! Remélhetőleg egyik sem tud a másikról, és amíg ez így is marad, addig nekem jó.
- Gondolod te. 30 éves vagy, lassan le kellene nyugodnod.
- Lassan, igen. De amíg nem találok egy megfelelő nőt, addig esélytelen.
- Nem is keresel, így pedig valóban nehéz lesz. Csak azt ne akard beadni, hogy valamelyik ágymelegítődet szemelted ki, mert esküszöm, beverek neked egyet.
- Hé, csigalom és nyugavér, pajtás! Egyik sem azért kell, hogy elvegyem. Igazság szerint, én nem az a fajta fickó vagyok, aki önként hajtja igába a fejét. - jelentette ki önérzetesen.
- Nem, persze. Nem ezért vagytok két éve együtt Hennie-vel, véletlenül sem.
- Oké, én akartam őt. Egy, maximum két éjszakára. És ez lett belőle. - sóhajtott. - De eleinte tényleg csak szexre kellett. Aztán... Hé, ne nézz ilyen vádlón! Aztán igen, beleszerettem. És akkor jött a hideg zuhany, amikor elmentünk nyaralni, és én pakoltam helyette is. A második nap olyan elvonási tüneteket produkált, hogy azt hittem, kórházba kerül. Persze a rehab se volt piskóta, és utána úgy könyörgött, hogy fogadjam vissza...
- Nem kellett volna. - jegyezte meg csendesen Christian.
- Valóban, de szerettem. És segítségre volt szüksége! Nem hagyhattam magára!
- Ezzel csak magadat tetted tönkre.
- Lehet. Sőt, igazad is van, megváltoztam. De nem tudom kidobni sem, hisz nincs hova mennie, az utcán meg mégsem lakhat!
- Nem hiszem, hogy fehérnemű-modellként az utcára kerülés fenyegetné. Annál ő jóval többet keres.
- A drog drága. Mindenét arra költi. - ismerte be Leslie.
- És ezt te hagyod? - hűlt el Christian. - Nagyot csalódtam benned, Les.
- Nem tudok mit csinálni. Kiabáltam, könyörögtem, imádkoztam és ítélkeztem, de semmi sem használt. Nem tudok tőle szabadulni.
- Hát jó, erre tényleg nem tudok mit mondani. Legjobb lesz, ha elfelejtjük.
- És takarjuk be egy vastag takaróval az ügyet, mintha sosem létezett volna, igaz? Mert ha valaki egy drogos kurva, akkor már jobb szemet hunyni fölötte, mint megoldani? Igen, ez mentalitás.
- Nem ezt mondtam. - hajtotta le a fejét Christian. - De jelen pillanatban mi mást tehetünk?
- Semmit. Rajta kívül senki nem tud tenni semmit, ő pedig nem akar. Ezért nem érdekel már. Legjobb lesz, ha megkeresem a kedvenc szőkémet, és elfelejtetem a mai baromságot. - állt fel a pulttól, majd egy ötöst rakott a pohara mellé. - További kellemes estét srácok! - intett körbe a büfében, majd kabátját megragadván a hűvös angol őszbe vetette magát.