Közérdekű

Sziasztok!

Bizonyára több helyen olvastátok már, hogy megszűnik a Google Reader, és a bloglovin oldalon lehet majd követni minket.
Ehhez segítséget ITT találtok, köszönet érte Noriicinek és Diana Brunwinnak! :)

xoxo

Kat Teef

Follow my blog with Bloglovin

Sneak Peak 1

Sziasztok!

Ezer éve nem írtam, ennek oka pedig az, hogy hétfőtől érettségizem, és most ez a legfontosabb számomra. Addig viszont, ameddig nem hozom a következőt, itt egy kis betekintés a harmadik fejezetbe! ;)

Remélem tetszik majd! :)

S♥


- Én már negyvenöt éve élek esőben, és látod, még mindig tudok mosolyogni. - nézett szeretettel kisebbik gyermekére Eva.
- Nem igaz, mert Rómában éltünk tíz évig. Te legalábbis annyi ideig. - kacsintott Allison, mire édesanyja felkacagott.
- Jogos, öt pont a Griffendélnek!
- Hollóhát, mama! - nézett szemrehányóan, és befalta a csiga még langyos közepét.
- Legyen, én ehhez nem nagyon értek. - pillantása a falon függő világoskék, kézzel készített órára esett. - Negyed nyolc van, nem kellene készülődnöd?
- Jesszusom, dehogynem! - csapta le a bögrét a lánya a mosogatóba. - Csomagolsz reggelit? - kérdezte, majd a lépcső felé iramodott.
- Hát elmosogatni ki fog? - kiabált utána Eva szemrehányóan.
- Szeretlek! - jött a válasz fentről, mire édesanyja mindent tudóan elmosolyodott.

Második díj! :)

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy micsoda díjeső jár manapság Szeged felé, ez a blogom is díjat kapott a másikkal együtt! Nagyon szépen köszönöm Anneee-nek ezt a díjat, mindkét blogomra! :))
Ezen felül szeretnék hatalmas köszönetet mondani Nektek, mert álmodni se mertem arról, hogy 770+ és 8400+ oldalmegjelenítést produkáltok, ilyen rövid időn belül. Főleg ilyenkor érzem azt, hogy nem vagyok elég jó író, és nem csak azért, mert olyan ritkán írok, de lehetne színvonalasabb is. Na mindegy is, nem sajnálkozom tovább, olvassátok továbbra is a blogjaimat, és kérlek-kérlek-kérlek Benneteket, kommenteljetek is! :))

Hatalmas ölelés és nagy puszi,

Summersmile♥

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől - egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)



1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Dóra Tünde, és leginkább Dórinak, Dorkának vagy NéDónak :)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Sírni... Nem is tudom, talán EZ a dal csal könnyeket a szemembe.

3. Félsz a sötétben?

Néha igen, de az inkább az ismeretlentől való félelem, mint a sötéttől.

4. Szerelmes vagy valakibe?

De mennyire! *.*

5. Mi volt eddig a legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Talán tíz lehettem, amikor egy táncfellépésen leesett az alsószoknyám - egyszerűen kiléptem belőle, és folytattam, de elég ciki volt.. :D

6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Nem is egyszer... És nem, nem vagyok erőszakos.!

7. Szerinted a péntek - 13.- a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Ilyenkor mindig egy kicsit óvatosabb vagyok a kelleténél, ezért semleges nekem.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Ha nekik se mondom el, vajon kiírom ide? :)

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz?
Néha igen! :D

10. Kiskorodba sírtál, ha szurit kaptál?
Szerintem nem, bátor csajszi vagyok! :P

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Sokkot kapnék, mert nincs mire.

12. Szoktál álmodozni?
Állandóan. :)

13. Járnál Chace Crawforddal?
Hát, nem dobnám ki az ágyamból, de nem tudom. :)

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Hármat, először fiút, Bencét, aztán lányt, Viola Zitát, és megint fiút, Dánielt.

15. Adni vagy kapni jobb?
Adni!

16. Titkom:
Nincs titkom. :)

17. Bakancslista:
 Eljutni Norvégiába a fjordokhoz, meglátogatni Macchu Pichu-t, felfedezni valami olyat, amitől jobb lesz az emberiségnek, gyerekeket szülni életem szerelmének, boldogan élni egy szép helyen és azt mondhatni, hogy nem hiába éltem!

Akiknek küldöm:
Tufi
Dreamy Girl~
Szaszaa.
Sophie
Amelié

2. fejezet

Sziasztok!
Ne haragudjatok a késésért, nagyon szerettem volna írni, és ilyenkor rendszerint csak azért sem jön az ihlet... Nem is lett túl hosszú rész, viszont nem akartam másik szemszöget belevinni, ezért remélem megbocsátotok!
A véleményeitekre most is számítok, jóra és rosszra egyaránt, úgyhogy írjatok nyugodtan! :)

Puszi,
S♥

Komplikációk

/Október 11. este/

- Jó lenne most beülni egy bárba, zenét hallgatni és iszogatni. - tűnődött el Christian.
- És mi akadályoz meg ebben? - firtatta Leslie csekély lelkesedéssel. Gondolatai ugyanis messze jártak, és egy barna hajú szépség körül csoportosultak.
- Nem mi, hanem Ki. Sarah már tűkön ül, hogy mégis hol a fenében vagyok. Persze amikor ő marad ki estéket, Isten tudja, kikkel, az nem probléma.
- De, az az igazi probléma. Egyszer igazán felvilágosíthatnád, hogy nem körülötte forog a világ. - fortyant fel a másik.
- Mennem kéne. - tűnődött el Christian. - El, el innen, el Sarah-tól, el ebből a világból! De hát szeretem!
- Ne legyél ilyen búskomor, haver! - veregette meg a vállát Leslie. - Gondolj a jó dolgokra!
- Ja, jó az ágyban. Meg jól is főz. Na meg egészen jól néz ki. És azok a szemek...
- Egész pozitív a lista, mit akarsz? - húzta le konyakja maradékát. - Menj haza és beszélj vele! Vagy döngesd meg, a békülős szexnél nincs jobb.
- Tapasztalat? - húzogatta szemöldökét amaz.
- Bár lenne. Henriette-tel sose lehet így megoldani. Meg egyáltalán, nem is kívánom.
- Az hogy lehet? - csodálkozott el Christian.
- Meguntam. Eleinte jó volt vele, mindig és mindenhogy. Aztán lehullt a rózsaszín szemüveg és kiderült, hogy őnagysága egy óriási hiszti-királynő. Most már ott tartok, hogy észre sem veszem, ha duzzog, elmegyek mellette a lakásban, meg ilyenek.
- Otthon se vagy! Legalább négy nőről tudok, akit az elmúlt hónapban szédítettél.
- Erről beszéltem én is! Remélhetőleg egyik sem tud a másikról, és amíg ez így is marad, addig nekem jó.
- Gondolod te. 30 éves vagy, lassan le kellene nyugodnod.
- Lassan, igen. De amíg nem találok egy megfelelő nőt, addig esélytelen.
- Nem is keresel, így pedig valóban nehéz lesz. Csak azt ne akard beadni, hogy valamelyik ágymelegítődet szemelted ki, mert esküszöm, beverek neked egyet.
- Hé, csigalom és nyugavér, pajtás! Egyik sem azért kell, hogy elvegyem. Igazság szerint, én nem az a fajta fickó vagyok, aki önként hajtja igába a fejét. - jelentette ki önérzetesen.
- Nem, persze. Nem ezért vagytok két éve együtt Hennie-vel, véletlenül sem.
- Oké, én akartam őt. Egy, maximum két éjszakára. És ez lett belőle. - sóhajtott. - De eleinte tényleg csak szexre kellett. Aztán... Hé, ne nézz ilyen vádlón! Aztán igen, beleszerettem. És akkor jött a hideg zuhany, amikor elmentünk nyaralni, és én pakoltam helyette is. A második nap olyan elvonási tüneteket produkált, hogy azt hittem, kórházba kerül. Persze a rehab se volt piskóta, és utána úgy könyörgött, hogy fogadjam vissza...
- Nem kellett volna. - jegyezte meg csendesen Christian.
- Valóban, de szerettem. És segítségre volt szüksége! Nem hagyhattam magára!
- Ezzel csak magadat tetted tönkre.
- Lehet. Sőt, igazad is van, megváltoztam. De nem tudom kidobni sem, hisz nincs hova mennie, az utcán meg mégsem lakhat!
- Nem hiszem, hogy fehérnemű-modellként az utcára kerülés fenyegetné. Annál ő jóval többet keres.
- A drog drága. Mindenét arra költi. - ismerte be Leslie.
- És ezt te hagyod? - hűlt el Christian. - Nagyot csalódtam benned, Les.
- Nem tudok mit csinálni. Kiabáltam, könyörögtem, imádkoztam és ítélkeztem, de semmi sem használt. Nem tudok tőle szabadulni.
- Hát jó, erre tényleg nem tudok mit mondani. Legjobb lesz, ha elfelejtjük.
- És takarjuk be egy vastag takaróval az ügyet, mintha sosem létezett volna, igaz? Mert ha valaki egy drogos kurva, akkor már jobb szemet hunyni fölötte, mint megoldani? Igen, ez mentalitás.
- Nem ezt mondtam. - hajtotta le a fejét Christian. - De jelen pillanatban mi mást tehetünk?
- Semmit. Rajta kívül senki nem tud tenni semmit, ő pedig nem akar. Ezért nem érdekel már. Legjobb lesz, ha megkeresem a kedvenc szőkémet, és elfelejtetem a mai baromságot. - állt fel a pulttól, majd egy ötöst rakott a pohara mellé. - További kellemes estét srácok! - intett körbe a büfében, majd kabátját megragadván a hűvös angol őszbe vetette magát.

Nagyon sajnálom!!!

Sziasztok!

Biztosan szomorúak vagytok és/vagy haragszotok rám, amiért ezer éve nem hoztam új fejezetet. Nem magamat szeretném mentegetni, mivel az nem az én asztalom, de szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon fontos számomra most az iskola, lévén, hogy nemsokára érettségizem. Így nagyon kevés idő jut most minden másra, ami egyébként imádok csinálni, és ettől csak még rosszabbul érzem magam. Egy hét múlva ilyenkor kitör a síszünet, kemény három napra (!!!), szóval nekiülök majd az írásnak, és remélhetőleg ontani fogom a fejezeteket!
Addig is, bocsánatotokért esedezem!

Puszi,
Summersmile♥

Díj! *.*

Hatalmas köszönet a díjért Tufinak!

Nem hiszem, hogy két rész után megérdemlem, de ezt nem én döntöm el, szóval... :))

Szabályok:
1, Írj magadról 11 dolgot!!
2, Válaszolj 11 kérdésre!!
3, Írj 11 kérdést!!
4, Küld tovább ezt 11 blognak!!

1,

Ezt a másik blogomon elolvashatjátok, újabb 11-re sajnos nincs kreativitásom, hülyeségekkel meg nem traktálnálak titeket!! :)

2,

• Hány éves vagy? 18
• Van tesód? Egy húgom ♥
• Tartozol valamelyik rajongó táborhoz? Rushers, Mayniacs
• Szerelmes vagy? Talán... :)
• Kedvenc színész? Barnák László (szegedi :DD )
• Mi az álmod? Boldognak lenni - higgyétek el, nehezebb, mint amilyennek tűnik!
• Mennyi ideje irod a blogot? Hát úgy négy napja van blog formája, egyébként már egy hónapja szövődik a történet.
• Van tesód? Lásd feljebb :)
• Melyik sztár lennél? Kelly Clarkson
• Van olyan személy akiben mindennél jobban megbízol? A húgom ♥
• Kedvenc időtöltés? Alvás - és tényleg, végzősnek lenni jó nagy szívás...

3-4,

Sajnálom, de csak ugyanazokat tudnám kérdezni és díjazni, mint a másik blogom díjánál, ezért ne haragudjatok rám! :/

1. fejezet

Sziasztok!
Nos, ihlet-dömping volt, és megírtam egy újabb fejezetet. Ne felejtsetek el alul az "Elolvastam" és valamelyik másik gombocskára nyomni, ebből tudom, hányan olvastátok el, és, hogy tetszik-e!
Ha tetszik a történetem nyugodtan iratkozzatok fel! ;)
Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást!

Puszi,
S♥

Meglátni és...?

Október 11.

Bágyadtan sütött be az iskola folyosójára a Nap, ami szokatlan jelenség volt Brightonban, főként ősszel. A szokásos lehangoltságot aznap a jókedv messzire száműzte, mindenhol csevegő diákok csoportjai ácsorogtak, az összes percét kiélvezve az órák közti szabadságnak.
- Gyere már, Maddy! Mindjárt vége a szünetnek, és tutira én felelek töriből. A héten immáron harmadjára. - nógatta barátnőjét Allison.
- Megyek, csak nem találom a füzetem. - magyarázta a nevezett személy idegesen, miközben a szekrényében keresgélt.
- A kezedben van. - sóhajtott a másik. - Esküszöm a fejedet is elhagynád, ha nem lenne rögzítve.
- Minden bizonnyal. - vigyorgott a szőkeség. - Ezért vagy te!
- Na persze! - húzódott mosolyra Allie szája is, majd karon ragadta barátnőjét, és a terem felé kezdte húzni. Másodpercekkel a tanárnő előtt értek be, aki híres volt szigorúságáról, és nem szívlelte a késést sem.
- Ezen a kellemes őszi délelőttön vegyen mindenki elő egy lapot, üreset természetesen, és írjon értekező fogalmazást a gazdasági világválság társadalmi hatásairól Európában. - kezdte egyből mondókáját. - Mellesleg, jó napot mindenkinek!
Elfojtott morgás, köszönés és szitkozódás elegye futott végig az osztályon, azonban nem tudtak mit tenni, az elkövetkező másfél órát ki-ki körmöléssel illetve puskázással töltötte. Az utóbbiak nem jártak szerencsével, a tanárnő rendre elégtelenekkel jutalmazta a csalni próbálókat, tovább rontva amúgy sem kiemelkedő népszerűségét. A második kicsöngő közeledtével felharsan a tanárnő hangja:
- Tollakat letenni! Most! Aki egy pillanattal is tovább írja a dolgozatát... nos, az ismeri a szankciókat.
Utolsó szavaira mindenki ijedten dobta el íróeszközét, mivel még mindig jobb volt pár pont levonása, mint egy elégtelen.

- Ez a nő beteg! Ez tegnapi anyag volt, honnan a fenéből tanultam volna meg, ha egyszer semmit, érted, SEMMIT nem írunk a füzetbe? - fakadt ki Patrick, mikor már a folyosón voltak.
- Én jegyzeteltem. - jegyezte meg csendesen Maddy. - Neked se ártana, akkor lehet, hogy nem állnál bukásra.
- Nekem is voltak szavak, félmondatok a füzetemben. De ez akkor is kevés.
- Van könyvünk is. - mosolygott Allie. - És van bátyád és nővéred is, ők is vették ezt, biztos jegyzetük is van. - mondta, miközben a szekrényéből pakolt a táskájába.
- Jó, látom nem nyerhetek ellenetek. Pláne, hogy ketten vagytok. Engesztelésképp, hadd hívjalak meg benneteket a mai színházi próbára, remek darabot játszanak.
- Az attól függ. Be akartam ma még menni anyához a szalonba. - tűnődött el Allison.
- Melyiket fogják játszani? - kérdezte Maddy a srácot.
- Hát, vagy a Machbetet, vagy a Hamletet. De az biztos, hogy Shakespeare. - sandított Allisonra.
- Gonosz vagy. - vetette oda a lány félvállról. - Habozás nélkül kihasználod, hogy imádom az irodalmat.
- Ki? Én? - vigyorgott Patrick. - Nem tudom, miről beszélsz.
- Nem, dehogy. - sóhajtott Allie. - Mikor kezdődik a próba?
- Elvileg már tíz perce megy. - nézett az órájára a srác. - De ilyenkor mindig teáznak, szóval mire odaérünk, épp kezdeni fognak.
- Remélem tudod, hogy utállak. - bokszolt bele Allison a másik karjába, majd kimasírozott az iskola kapuján. A többiek alig tudták utol érni, úgy haladt, mintha üldözték volna.
- Hé Allie, várj már meg! - kiabált utána Maddy, mire a lány megtorpant. - Baj van, drágám?
- Most, hogy már messze kerültem Tőle, már nincs. - füstölgött.
- Pedig itt vagyok. - csodálkozott el Patrick.
- Nem rólad volt szó. - nézett rá értetlenül Maddy. - Aaron jött vele szembe, és elkezdték Lisette-tel falni egymást.
- Ó, értem. Hát, akkor biztos jól fog esni a Hamlet. - veregette meg Allison vállát.
- Igen, persze. Na jó, ne ácsorogjunk itt, hanem haladjunk! - vezényelt, mire mindhárman a színház felé vették útjukat.

- Helló, Al! - üdvözölte a fiú a portást. - Ugye nem baj, ha bemegyünk megnézni a próbát?
- Talán. Ha nem morzsáltok az üléssorok közé, akkor felőlem nyugodtan.
- Kösz, Al! Hónap végén egyenlítek! - fogott kezet az idős úrral, majd betessékelte a lányokat.
- Tudni akarom, hogy mit kap azért, mert bármikor beenged? - vigyorgott Allie.
- Havonta egy üveg brandy vagy whisky üti a markát. Na persze nem a legjobb fajtából, arra nekem sincs pénzem. - tette hozzá a lányok hatalmasra kerekedett szemeit meglátva.
- Felteszem a bolti munka fizetsége sem mindig pénzben érkezik. - jegyezte meg halkan Maddy, mire Patrick bocsánatkérően megvonta a vállát.
- Romlott ez a világ, hiába is tagadnánk. - suttogta, mivel már beértek a színházterembe.
- Előrébb, Christian! Hát hogyan fogsz így kiemelkedni a tömegből? - ordított a rendező. - Tom, az Istenért, mi lenne, ha a változatosság kedvéért befognád? Végre. Elölről!
- Ez az ember keveréke az idegbetegnek és a maximalistának. Zseniális rendező, de emberileg nagyjából nulla. - magyarázta Patrick. - Tom állandóan szidja otthon...
- Állj, állj, állj! Leslie, mi a franc olyan érdekes a nézőtéren?! Ide fókuszálj, te szerencsétlen! - üvöltött a színészre, majd nagy lendülettel hátrafordult. Azonban egy lelket sem látott a széksorok között, így ingerülten újra a színészek felé fordult:
- Dologra emberek! Ha azt hiszitek, hogy a darab előadja saját magát, hát óriásit tévedtek!
És az ordítozás folytatódott még három órán keresztül, miközben Allisonék felváltva írtak házit és kísérték figyelemmel a mű alakulását. A barna lányt leginkább a Hamletet játszó Christian nyűgözte le, míg Leslie-nek nehezére esett levennie Allie-ről a tekintetét.

A próba végeztével Patrick lecsalta a lányokat a művészbüfébe, ahol az aznap esti terveket szövögették a kollégák. A srác, mivel halaszthatatlan beszélnivalója volt bátyjával, hamar eltűnt a lányok mellől, így ők félszegen ácsorogtak az egyik falnál. Azonban Maddy is elpárolgott egyik pillanatról a másikra, így Allie kezdett - rá nem jellemző módon - kétségbeesni.
- Jól egyedül hagytak a barátaid. - jött oda hozzá somolyogva egy férfi. - Leslie Turner, szolgálatára.
- Allison Cipriano. -mosolygott a lány, ám tekintetével a színészeket pásztázta.
- Keresel valakit? - húzta fel szemöldökét a férfi.
- Á, csak Patricket. - hazudta a lány, pedig barátja két lépésre tőle támaszkodott a pultnak.
- Christian már elment. - közölte nyugodtan amaz. - Próbák után mindig rohan haza a hárpia barátnőjéhez.
- Aha, értem. Kösz. - felelte a lány, szája sarkát lebiggyesztve. Figyelmét elkerülte a másik mindentudó mosolya, mivel barátnője hirtelen előkerült, és izgatottan rázta meg a vállát:
- Allie, nekem mennem kell. Anyáék jönnek haza Londonból, és nemsokára itt lesznek. Maradsz még?
- Nem, Patrick egyedül is hazatalál majd. - nézett barátnőjére eltűnődve. - Hát, viszlát Leslie, örültem. - nyújtotta kezét Allison.
- Részemről a szerencse. - mosolygott, majd megcsókolta a lány kézfejét. A lány kissé belepirult a köszönésbe, ám sokáig nem tűnődhetett a történteken, barátnője fénysebességgel száguldott kifele, magával rángatva őt is.
Odabent Leslie megfordult, majd jókedvűen letelepedett az egyik bárszékre, és rendelt magának egy konyakot.
- Történt valami érdekes az elmúlt tíz percben? - ült le barátja mellé. - A kedves nőm már hiányol, és ennek hangot is adott. Fülsértően.
- Semmi említésre méltó, Christian. Semmi. - felelte a megszólított könnyeden.

Prológus

Szilveszter
(zene)

- Idd meg! Csak ezt, ez az utolsó! - bíztatta Maddy Allisont, miközben majdnem kiöntötte a vodkát.

- Mi az, hogy az utolsó? Öttel ezelőtt is ezt mondtad! - hördült föl a lány, ennek ellenére húzóra itta meg a tömény italt. A pohár majdnem kiesett a kezéből, már annyira elvesztette a kontrollt, de egy erős marok rákulcsolódott kézfejére, ezzel megakadályozva, hogy az üveg millió kis gyémántként guruljon szét a kövön.

Allison felnézett, szája lusta mosolyra húzódott, és pilláit rebegtetve megszólalt:

- Kösz.

- Nem szívesen.

- Mi? - próbált fókuszálni, de a falak már vészesen hullámoztak, és a padló is hívogatóan húzódott alatta.

- Kottarészeg vagy, Bogár. - Leslie szája nem, csupán szeme mosolygott. - Gyere, üljünk le, mert mindjárt megöleled a földet.
- Nem vagyok bogár! És különben is, a bogarak nem ölelgetik a földet! - jelentette ki a lány egy ittas ember határozottságával.
- Ne akard, hogy elcipeljelek a kanapéig! - fenyegette meg viccesen mutatóujjával.
- Márpedig én innen el nem mozdulok! - toppantott.
- Te akartad! - Leslie már leplezetlenül vigyorgott, majd elkapta a lány derekát, és vállára vetve vonult a hosszú, L-alakú bőrkanapéhoz. Persze Allison nem könnyítette meg a dolgát, csapkodta a hátát és húzta a haját, ám ő mit sem törődött vele. Berakta a pamlag sarkába, melléült és átkarolta.
- Ki kéne józanodnod. - mosolygott a férfi.
- Teljesen jól vagyok. - jelentette ki a lány, majd karjait durcásan átfonta felhúzott térdei előtt.
- Persze, mivel most, hogy ülsz, már nem forog körülötted a világ.
- Közlöm veled, hogy a világ forog, függetlenül attól, hogy részeg vagyok-e, vagy sem. Tudod, heliocentrikus világkép, meg ilyenek. - nézett sötét pillantással rá.
- Ne haragudj, nem azért mondtam! Csak gondoltam... - szabadkozott volna, de nem tudta befejezni.
- Jaj ugyan, fogd már be! - hajolt hozzá Allison, és ajkait a másikéra tapasztotta.
Leslie-ben megállt egy pillanatig az ütő, azonban a következő pillanatban már lelkesen viszonozta azt. Annyira belefeledkeztek egymás kóstolgatásába, hogy azt sem vették észre, amikor az óra elütötte az éjfelet, és körülöttük nagyban koccintgattak.


Nos, ez lenne egy teljesen új történet prológusa.
Mentes lenne minden sztármániától, ellenben személyes élmények és álmok jelentenék az alapját.
Remélem tetszeni fog! :))

Puszi.
S♥