Sziasztok!
Ezer éve nem írtam, ennek oka pedig az, hogy hétfőtől érettségizem, és most ez a legfontosabb számomra. Addig viszont, ameddig nem hozom a következőt, itt egy kis betekintés a harmadik fejezetbe! ;)
Remélem tetszik majd! :)
S♥
- Én már negyvenöt éve élek esőben, és látod, még mindig tudok mosolyogni. - nézett szeretettel kisebbik gyermekére Eva.
- Nem igaz, mert Rómában éltünk tíz évig. Te legalábbis annyi ideig. - kacsintott Allison, mire édesanyja felkacagott.
- Jogos, öt pont a Griffendélnek!
- Hollóhát, mama! - nézett szemrehányóan, és befalta a csiga még langyos közepét.
- Legyen, én ehhez nem nagyon értek. - pillantása a falon függő világoskék, kézzel készített órára esett. - Negyed nyolc van, nem kellene készülődnöd?
- Jesszusom, dehogynem! - csapta le a bögrét a lánya a mosogatóba. - Csomagolsz reggelit? - kérdezte, majd a lépcső felé iramodott.
- Hát elmosogatni ki fog? - kiabált utána Eva szemrehányóan.
- Szeretlek! - jött a válasz fentről, mire édesanyja mindent tudóan elmosolyodott.
