Második díj! :)

Sziasztok!

El sem hiszem, hogy micsoda díjeső jár manapság Szeged felé, ez a blogom is díjat kapott a másikkal együtt! Nagyon szépen köszönöm Anneee-nek ezt a díjat, mindkét blogomra! :))
Ezen felül szeretnék hatalmas köszönetet mondani Nektek, mert álmodni se mertem arról, hogy 770+ és 8400+ oldalmegjelenítést produkáltok, ilyen rövid időn belül. Főleg ilyenkor érzem azt, hogy nem vagyok elég jó író, és nem csak azért, mert olyan ritkán írok, de lehetne színvonalasabb is. Na mindegy is, nem sajnálkozom tovább, olvassátok továbbra is a blogjaimat, és kérlek-kérlek-kérlek Benneteket, kommenteljetek is! :))

Hatalmas ölelés és nagy puszi,

Summersmile♥

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől - egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)



1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Dóra Tünde, és leginkább Dórinak, Dorkának vagy NéDónak :)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Sírni... Nem is tudom, talán EZ a dal csal könnyeket a szemembe.

3. Félsz a sötétben?

Néha igen, de az inkább az ismeretlentől való félelem, mint a sötéttől.

4. Szerelmes vagy valakibe?

De mennyire! *.*

5. Mi volt eddig a legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Talán tíz lehettem, amikor egy táncfellépésen leesett az alsószoknyám - egyszerűen kiléptem belőle, és folytattam, de elég ciki volt.. :D

6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Nem is egyszer... És nem, nem vagyok erőszakos.!

7. Szerinted a péntek - 13.- a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Ilyenkor mindig egy kicsit óvatosabb vagyok a kelleténél, ezért semleges nekem.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Ha nekik se mondom el, vajon kiírom ide? :)

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek tartasz?
Néha igen! :D

10. Kiskorodba sírtál, ha szurit kaptál?
Szerintem nem, bátor csajszi vagyok! :P

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Sokkot kapnék, mert nincs mire.

12. Szoktál álmodozni?
Állandóan. :)

13. Járnál Chace Crawforddal?
Hát, nem dobnám ki az ágyamból, de nem tudom. :)

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Hármat, először fiút, Bencét, aztán lányt, Viola Zitát, és megint fiút, Dánielt.

15. Adni vagy kapni jobb?
Adni!

16. Titkom:
Nincs titkom. :)

17. Bakancslista:
 Eljutni Norvégiába a fjordokhoz, meglátogatni Macchu Pichu-t, felfedezni valami olyat, amitől jobb lesz az emberiségnek, gyerekeket szülni életem szerelmének, boldogan élni egy szép helyen és azt mondhatni, hogy nem hiába éltem!

Akiknek küldöm:
Tufi
Dreamy Girl~
Szaszaa.
Sophie
Amelié

2. fejezet

Sziasztok!
Ne haragudjatok a késésért, nagyon szerettem volna írni, és ilyenkor rendszerint csak azért sem jön az ihlet... Nem is lett túl hosszú rész, viszont nem akartam másik szemszöget belevinni, ezért remélem megbocsátotok!
A véleményeitekre most is számítok, jóra és rosszra egyaránt, úgyhogy írjatok nyugodtan! :)

Puszi,
S♥

Komplikációk

/Október 11. este/

- Jó lenne most beülni egy bárba, zenét hallgatni és iszogatni. - tűnődött el Christian.
- És mi akadályoz meg ebben? - firtatta Leslie csekély lelkesedéssel. Gondolatai ugyanis messze jártak, és egy barna hajú szépség körül csoportosultak.
- Nem mi, hanem Ki. Sarah már tűkön ül, hogy mégis hol a fenében vagyok. Persze amikor ő marad ki estéket, Isten tudja, kikkel, az nem probléma.
- De, az az igazi probléma. Egyszer igazán felvilágosíthatnád, hogy nem körülötte forog a világ. - fortyant fel a másik.
- Mennem kéne. - tűnődött el Christian. - El, el innen, el Sarah-tól, el ebből a világból! De hát szeretem!
- Ne legyél ilyen búskomor, haver! - veregette meg a vállát Leslie. - Gondolj a jó dolgokra!
- Ja, jó az ágyban. Meg jól is főz. Na meg egészen jól néz ki. És azok a szemek...
- Egész pozitív a lista, mit akarsz? - húzta le konyakja maradékát. - Menj haza és beszélj vele! Vagy döngesd meg, a békülős szexnél nincs jobb.
- Tapasztalat? - húzogatta szemöldökét amaz.
- Bár lenne. Henriette-tel sose lehet így megoldani. Meg egyáltalán, nem is kívánom.
- Az hogy lehet? - csodálkozott el Christian.
- Meguntam. Eleinte jó volt vele, mindig és mindenhogy. Aztán lehullt a rózsaszín szemüveg és kiderült, hogy őnagysága egy óriási hiszti-királynő. Most már ott tartok, hogy észre sem veszem, ha duzzog, elmegyek mellette a lakásban, meg ilyenek.
- Otthon se vagy! Legalább négy nőről tudok, akit az elmúlt hónapban szédítettél.
- Erről beszéltem én is! Remélhetőleg egyik sem tud a másikról, és amíg ez így is marad, addig nekem jó.
- Gondolod te. 30 éves vagy, lassan le kellene nyugodnod.
- Lassan, igen. De amíg nem találok egy megfelelő nőt, addig esélytelen.
- Nem is keresel, így pedig valóban nehéz lesz. Csak azt ne akard beadni, hogy valamelyik ágymelegítődet szemelted ki, mert esküszöm, beverek neked egyet.
- Hé, csigalom és nyugavér, pajtás! Egyik sem azért kell, hogy elvegyem. Igazság szerint, én nem az a fajta fickó vagyok, aki önként hajtja igába a fejét. - jelentette ki önérzetesen.
- Nem, persze. Nem ezért vagytok két éve együtt Hennie-vel, véletlenül sem.
- Oké, én akartam őt. Egy, maximum két éjszakára. És ez lett belőle. - sóhajtott. - De eleinte tényleg csak szexre kellett. Aztán... Hé, ne nézz ilyen vádlón! Aztán igen, beleszerettem. És akkor jött a hideg zuhany, amikor elmentünk nyaralni, és én pakoltam helyette is. A második nap olyan elvonási tüneteket produkált, hogy azt hittem, kórházba kerül. Persze a rehab se volt piskóta, és utána úgy könyörgött, hogy fogadjam vissza...
- Nem kellett volna. - jegyezte meg csendesen Christian.
- Valóban, de szerettem. És segítségre volt szüksége! Nem hagyhattam magára!
- Ezzel csak magadat tetted tönkre.
- Lehet. Sőt, igazad is van, megváltoztam. De nem tudom kidobni sem, hisz nincs hova mennie, az utcán meg mégsem lakhat!
- Nem hiszem, hogy fehérnemű-modellként az utcára kerülés fenyegetné. Annál ő jóval többet keres.
- A drog drága. Mindenét arra költi. - ismerte be Leslie.
- És ezt te hagyod? - hűlt el Christian. - Nagyot csalódtam benned, Les.
- Nem tudok mit csinálni. Kiabáltam, könyörögtem, imádkoztam és ítélkeztem, de semmi sem használt. Nem tudok tőle szabadulni.
- Hát jó, erre tényleg nem tudok mit mondani. Legjobb lesz, ha elfelejtjük.
- És takarjuk be egy vastag takaróval az ügyet, mintha sosem létezett volna, igaz? Mert ha valaki egy drogos kurva, akkor már jobb szemet hunyni fölötte, mint megoldani? Igen, ez mentalitás.
- Nem ezt mondtam. - hajtotta le a fejét Christian. - De jelen pillanatban mi mást tehetünk?
- Semmit. Rajta kívül senki nem tud tenni semmit, ő pedig nem akar. Ezért nem érdekel már. Legjobb lesz, ha megkeresem a kedvenc szőkémet, és elfelejtetem a mai baromságot. - állt fel a pulttól, majd egy ötöst rakott a pohara mellé. - További kellemes estét srácok! - intett körbe a büfében, majd kabátját megragadván a hűvös angol őszbe vetette magát.

Nagyon sajnálom!!!

Sziasztok!

Biztosan szomorúak vagytok és/vagy haragszotok rám, amiért ezer éve nem hoztam új fejezetet. Nem magamat szeretném mentegetni, mivel az nem az én asztalom, de szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon fontos számomra most az iskola, lévén, hogy nemsokára érettségizem. Így nagyon kevés idő jut most minden másra, ami egyébként imádok csinálni, és ettől csak még rosszabbul érzem magam. Egy hét múlva ilyenkor kitör a síszünet, kemény három napra (!!!), szóval nekiülök majd az írásnak, és remélhetőleg ontani fogom a fejezeteket!
Addig is, bocsánatotokért esedezem!

Puszi,
Summersmile♥