Prológus

Szilveszter
(zene)

- Idd meg! Csak ezt, ez az utolsó! - bíztatta Maddy Allisont, miközben majdnem kiöntötte a vodkát.

- Mi az, hogy az utolsó? Öttel ezelőtt is ezt mondtad! - hördült föl a lány, ennek ellenére húzóra itta meg a tömény italt. A pohár majdnem kiesett a kezéből, már annyira elvesztette a kontrollt, de egy erős marok rákulcsolódott kézfejére, ezzel megakadályozva, hogy az üveg millió kis gyémántként guruljon szét a kövön.

Allison felnézett, szája lusta mosolyra húzódott, és pilláit rebegtetve megszólalt:

- Kösz.

- Nem szívesen.

- Mi? - próbált fókuszálni, de a falak már vészesen hullámoztak, és a padló is hívogatóan húzódott alatta.

- Kottarészeg vagy, Bogár. - Leslie szája nem, csupán szeme mosolygott. - Gyere, üljünk le, mert mindjárt megöleled a földet.
- Nem vagyok bogár! És különben is, a bogarak nem ölelgetik a földet! - jelentette ki a lány egy ittas ember határozottságával.
- Ne akard, hogy elcipeljelek a kanapéig! - fenyegette meg viccesen mutatóujjával.
- Márpedig én innen el nem mozdulok! - toppantott.
- Te akartad! - Leslie már leplezetlenül vigyorgott, majd elkapta a lány derekát, és vállára vetve vonult a hosszú, L-alakú bőrkanapéhoz. Persze Allison nem könnyítette meg a dolgát, csapkodta a hátát és húzta a haját, ám ő mit sem törődött vele. Berakta a pamlag sarkába, melléült és átkarolta.
- Ki kéne józanodnod. - mosolygott a férfi.
- Teljesen jól vagyok. - jelentette ki a lány, majd karjait durcásan átfonta felhúzott térdei előtt.
- Persze, mivel most, hogy ülsz, már nem forog körülötted a világ.
- Közlöm veled, hogy a világ forog, függetlenül attól, hogy részeg vagyok-e, vagy sem. Tudod, heliocentrikus világkép, meg ilyenek. - nézett sötét pillantással rá.
- Ne haragudj, nem azért mondtam! Csak gondoltam... - szabadkozott volna, de nem tudta befejezni.
- Jaj ugyan, fogd már be! - hajolt hozzá Allison, és ajkait a másikéra tapasztotta.
Leslie-ben megállt egy pillanatig az ütő, azonban a következő pillanatban már lelkesen viszonozta azt. Annyira belefeledkeztek egymás kóstolgatásába, hogy azt sem vették észre, amikor az óra elütötte az éjfelet, és körülöttük nagyban koccintgattak.


Nos, ez lenne egy teljesen új történet prológusa.
Mentes lenne minden sztármániától, ellenben személyes élmények és álmok jelentenék az alapját.
Remélem tetszeni fog! :))

Puszi.
S♥